Az életünkben minden történésnek célja van. És addig is, amíg kiderül, mi az, teljes szívvel nyitottnak, érzékenynek és befogadónak kell maradnunk.

 

 

  Mit is mondhatnék, ha harcolunk olyan dolgok ellen amiket nem igazán tudunk megváltoztatni, akkor a leges legjobb megoldás az elfogadás. Vegyük csak számításba, hogy milyen sok energia kell, hogy harcoljunk a betegség ellen...... hu, nagyon sok. De a azt az energiát az elfogadásra irányítjuk akkor már fél sikerünk van. Ekkor kezdenek olyan pozitív  dolgok történni amik már rég voltak az életünk része. Könnyebb reggelek, sok mosoly és vidám pillanat. Egyszerre mintha az ember kiszabadulna egy börtönből, a saját börtönéből. Igaz ettől még a betegsége,a nehézsége megvan, de elfogadta. 

  Viccesen mondva, a betegségem lett az új barátom, így soha nem voltam egyedül :D . Minden nap, minden percében ott volt és van velem. Időként nagyon hamisság, mert nem akarja azt csinálni amit szeretnék, eluralkodik rajtam és nem hagy mozogni, de kiengesztelés képen kap fincsi gyógyszereket és pihenést. A kedvétől függően alább hagy, néhány nap vagy hét múlva. 

  Nagyon sok mindent felsorolt az orvosom, hogy miket nem szabad csináljak, vagy hol nem szabad dolgozzak. Atya ég, felét sem tudtam megjegyezni. De minek is hiszen azokkal a feltételekkel csak vissza kényszerített egy olyan életben amiben nem tudtam élni.A fürdés, rövid és a jó meleg víz helyett langyos legyen, hisz a meleg víz nem jó az izületeknek  az én esetemben. Szó sem lehet a termál fürdőkről, pancsi a tengerben....... kizárt. Ne egyek sóst, csak a szükséges mozgást végezzem. Hát az életet élni kell és nem túlélni, jaj mi ez????????? 

  Igaz, hogy sok minden  megváltozott, de a hosszas  fürdők nem maradtak ki :) . Ara vigyázok, hogy nem terheljem túl nagyon magamat, de hát egy örökmozgónak hol van a túlterhelés határa ?????????

  Nagyon érdekesen teltek a napjaim, különleges kalandokban volt részem. 

Szép napot! :) 

Megosztás a facebookon

 

 A sok olvasás rá vezetett egy érdekes dologra. Ha csak ülök és várom, hogy na most valami csoda fog történni és jobb kedvem s hozzá állásom lesz, akkor úgy néz ki, hogy hosszú évek elé nézek. Így hát elkezdtem saját magamon dolgozni. 

  Minden nap olyan zenét hallgattam, ami felpörget, még ha egyáltalán sem volt hangulatom hozzá. Megpróbáltam nem a betegségemre gondolni, amikor észrevettem magamat, hogy az ön sajnáltató gondolataimmal foglalkozok, hirtelen témát váltottam. Bolondos dolgokra gondoltam, hogy milyen lenen, ha sárga felhők lennének, vagy ha most a dzsungelben lennék. Abszolút dolgokra gondoltam. amik viccesek voltak és lekötötték a gondolataimat. Sokszor azon gondolkodtam, hogy hogyan vagyok képes ilyen hülyeségekre, gondolni, saját magamon kacagtam. 

  Nagyon sok pozitív idézetet olvastam, rá kényszerítettem magamat, hogy igen is minden nap, kell olvassak motiváló, megerősítő gondolatokat. Hittem abban, hogy ha nem is volt kedvem a pozitív idézetek, gondolatok olvasásához, de mégis muszáj, hisz tudat alatt segít nekem. Biza segített is. 

  Bár az ember a változást nagyon hamar várja. Úgy gondolja, hogy elolvas 1 motiváló könyvet és hopppáááá Ő már egy motivált ember, tele pozitív gondolatokkal és cselekedetekkel, de sajnos nem. Dolgozni kell rajta, minden nap, miden percben. Az élete része kel legyen a motiváció, kell, akarja, hogy Ő változzon, és időt adjon magának. Volt, hogy néha én is feladtam ezt az egészet, mert hiába akartam a pozitív változást, de nem jött. 

  Hónapokba telt, amíg újra önmagam lettem. A lelkem meg erősödött, mert nem adtam fel !!!!!!!  Van egy mondás : ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK !  Ez kicsit átértelmeztem, hisz a testem nem volt annyira ép :) : ÉP LÉLEKBEN ÉP A TEST IS !!!!!!!! 

  Elindultam az elfogadás útján, ami az egyik legfontosabb dolog nagyon sok élethelyzetben. 

 

Hamarosan újra írok. 

Csodaszép napot ! :) 

Megosztás a facebookon

- Mindenki csak addig bukdácsol, amíg végül vagy elesik, vagy kihúzza magát és elindul.

 

  Az önsajnálat nagyon jó elfoglaltság, szinte még az ember el is hiszi, hogy mennyire értéktelen, mennyire tönkrement az élete. Hát ez voltam én. Az gondoltam, hogy na ennyi a nagy életakcióról, kész itt vége. Lassan már az elégikus állapotba voltam, bele törődtem. Csalódtam az életben, a sorsban, mindenben. Én nem akartam beteg lenni, én nem ezt akartam. Sajnos, már nem láttam az az életvidám lányt aki azelőtt voltam. Meghalt minden érték bennem, a lelkemmel együtt. Képtelen voltam egy szelet kenyeret eltörni, így mit akartam az élettől. Miért én lettem beteg? Miért most? Mit tettem? Mit kellet volna másképp csináljak? A válaszokra nem kaptam választ. 

  Úgy éreztem, hogy lassan kihagy az agyam. Éjjel nem tudtam aludni a fájdalomtól, napközben alig tudtam mozogni és a tetőpont, hogy a lelkem romokban. Szép összkép. 

  Ahhoz, hogy este aludjak kitaláltam, hogy zenét hallgatok, ami valljuk be segített. Konkrétan nem volt meg a stílus vagy a nagy kedvenc. Az alvás és a zene elindított egy láthatatlan dolgot bennem. A késztetést a tenni akarást, felébredt az akaraterő bennem. Tudtam, hogy amiben vagyok nem jó, nem vezet jóhoz, csak elpusztít, saját magam ellensége vagyok az helyet hogy segítsek magamon. 

  Kezdtem a neten keresgetni, a betegségről, a gondolkodásról, a gondolatokról, a testünk működéséről, a lélekről, a az elme hatalmáról nagyon sok mindenről.  

  Kiolvastam sok könyvet, cikkeket. Egyszerűen elkezdtem lefoglalni maximálisan az agyamat, hogy ne legyen ideje butaságokon gondolkodni. De ez mind nem volt elég.

 

  Hamarosan tovább írom. Szép napot. :) 

Megosztás a facebookon

-          Az elme szörnyetegei sokkal rosszabbak azoknál, amelyek valóban léteznek. A félelem, kétség és gyűlölet több embert pusztít el, mint a fenevadak.

A pillanat amikor felborul az egyensúly körülöttünk, csak jár az agyunk és nem tudjuk irányítani a gondolatainkat. Félelem van bennünk, bizonytalanság, mert nem tudjuk, hogy hogyan tovább! Most mi lesz velem???? A nagy kérdés amire nem kapsz választ, hisz azt sem tudod mi történik veled. A lélek elzárkózik a jó meglátásától, a hatalom a félelemé. Így éreztem. Akartam menekülni, de hová és az mit old meg???? Utazzak el, és útközben hagyjam el a testemet :) vagy vásároljak új testet :). Hát nem,ezek nem a legjobb megoldások :))). 

Az én esetemben egy betegség hozta a lelkem fényének kialvását. Soknak a család, a szeretet hiánya, szeretett személy elvesztése, betegségek...... nagyon sok ok van, de a lényeg, hogy a lelkünk újra ragyogjon. A csoda és a szeretet ott van mindenkiben csak legyünk rá képesek és segítsük magunka, hogy a lelkünk ragyogjon és meglássuk mindezt. Én nekem sikerült, de ami fontos, hogy nem egyik napról a másikra, idő kell, kitartás és minden napos munka. A saját lelkünk munkásai vagyunk. 

A fenevadaktól a lelkem erejéig. 

 

Hamarosan folytatom :)

Csodaszép napot nektek :D 

Megosztás a facebookon

Az orvos után a gyógyszertárba mentem, amikor meg látta, hogy milyen sok gyógyszert kell szedjek hát azt sem tudtam sírjak vagy kacagjak. Nahát mondom nem is kell egyek mást csak gyógyszereket, az állam fizeti a havi ètkezèsem 90%-át ez nem semmi, amúgy is kicsitt eszek.
Külön kihívás volt a gyógyszerek pontos szedèse, az első nèhány napban maga volt a káosz, az egy dolog,hogy nem èpp abban az órában vettem be amikor kellet volna, hanem felejtettem el, hogy egyáltalán bevettem-e. De minden szèpen napi rendre tèrt egy kis dobozkának köszönhetően.
Nagyon örültem, mert a gyógyszerek meghozták a várt eredmènyt, jol voltam. Igaz azèrt mèg fájtak a tèrdeim ès a kezeim de nem zavart, gondoltam idővel lassan elmulik a rendszeres kezelés miatt. Olyan jo kedvem volt, nyár, meleg hmmmmm szuper. De egy valami nem volt jó, a fájdalmak erősödtek. Tudtam hogy ez nem jó. A doktornő emelte a dózist. Èn is kipróbáltam nagyon sok mindent amik állìtolag segìtenek az izületeknek. Tudtam, hogy a fő problèma az immunrendszeremmel van, de megadtam az esèly bárminek. Ùgy gondoltam, hogy aztán rajtam ne múljon, ha használ ès segìt rajtam akkor jò, de ha nem akkor legaláb megpróbáltam. Sós fürdő, szuper mivel kèt hónapon át minden este idètlenül feküdni a sós vízben ès próbálni nem gondolni a nyomorúlt èletedre elèggè lèlek megpròbáló, de a fájdalmak nem enyhültek, semmi sem törtènt. Ilyen hatással volt a virágpor, propolisz, kurkuma-gyömbèr, rengeteg fèle tea, borogatások, a hires krèmek amik aztán enyhìtik a gyulladást ès a fájdalmat de nálam semmi. El sem hittem, hogy semmit sem segìt egyik módszer sem.

Nagyon beteg voltam, muszály voltal korházba menjek. Akkora volt a gyulladás a testemben, hogy a doktornő alig hitte el. Nem igazán panaszkodtam ès drámáztam. Egy alkalommal azt mondta : Mindig amikor jössz vizsgálatokra olyan erővel ès jó kisugárzással jössz be az ajton, hogy ha nem tudnám milyen betegsèged van és milyen terhet cipesz el sem hinnèm hogy tènyleg ìgy van. Mindig jó èrzès veled találkozni.

 

Hamarosan újra írok :D 

Megosztás a facebookon

Az orvosom látta, hogy nagyon komoly a problèmám. Írt többfèle gyógyszert amiktől nagyon jól èreztem magamat.

Mivel segìtettek a gyógyszerek nagy ügyet nem is fordìtottam a betegsègemre, ugyan ùgy èltem az èletemet, pörgès egèsz nap, munka és barmi amit ellehet kèpzelni. Igaz, hogy időnkènt csak fàjtak a lábaim vagy a kezeim de probáltam figyelmen kivűl hagyni. De a nyár közepèn iszonyatosan fajt mindenem. Nem segìtettek a gyògyerek semmit. Vissza mentem az orvoshoz. Nagyon sok vizsgalatot kelletelvègezzenek. De ami a legfontosabb volt egy vèrvizsgàlat. Az mutatta meg, hogy milyen betegsègem van. Emeltèk a gyògyerek adagaìt amitől jobban lettem. Megjött a vèrvizsgàlat eredmènyeim. Idege volt számomra, hogy mik voltak rajta, ìgy minden eredmènyt ami eltèrt a normál èrtèktől meg nèztem a neten, hogy mit jelent, mi okozhatja a változásàt. Sajnos 15 rossz èrtèkem volt. Az utolsó ami nagyon eltèrt 194 volt nekem. Amikor rákerestem a jelentèsère ès ara, hogy mit jelent, akkor szembesültem a szörnyű igazsággal. Akinek az az èrtèk 194 poliarthritis betegsège van. Csak ültem ès nèztem ki a fejemből. Levoltam fagyva. Kezdtem a betegsègről olvasgatni, de csak rosszab lett a helyzet. Nem hittem el ès nem voltam kèpes felfogni. Össze voltam zavarodva. Hideg zuhanykènt èrt amiket olvastam.

Probáltam lenyugodni ès össze szedni magamat, de ezek után elèggè sok lelki erő kell. Elhatároztam, hogy másnapig amig nem megyek az orvoshoz addig nem gondok mindenfèlère, egyszer bizonyosodjak meg egy szakember által.

Ahogyan ott ültem az orvosnál, miközben Ő az eredmènyeimet nèzte a gondolataim össze vissza kavarogtat, kerülgetett a sirás ès legszivesebben el rohantam volna. De csak ott ültem.

Rám nèzett az orvos ès látszott rajta minden. Az hogy nagyon rosszat az eredmènyeim.

Amit mondott : Sajnos amire gondoltam arrol van szó. Ez egy autoimmun betegsèg, nem gyogyìtható de gyógyszeres kezelèssel kordában tarthatò ès kordában lehet tartani.

Ültem ès nem voltam kèpes felfogni ami az orvos mondott. Eszembe jutott minden amiket a neten olvastam. Mintha egy rèmálom lenne.


Hamarosan ismét írok.

Megosztás a facebookon