Nagy zsongás volt, készültünk a Karácsonyra. Egy teljes nap takarítottam, minden porszemet eltüntettem, és másnap egész nap főztünk édesanyámmal, majd este jött az Angyal. Imádom a Decembert, az ünnepeket, a havat, a hideget is, azt amikor olyan szépen hull a hó. Amikor jött az Angyal, már akkor éreztem, hogy nagyon fáj a jobb csuklom. Viccelődtem, hogy kikezdett a karácsonyi készülődés, de nagyobb igényt nem vetettem az egészre, hisz máskor is volt hogy néha fájt a kezem vagy a lábam, de hát mindig annyit futok és dolgozok, hogy mindig annak tudtam be. Ekkor 22 éves voltam és másfél éve volt barátom, annyira jó ember, szerencsés vagyok, hogy egymásra találtunk, vagyis inkább Ő rám. 

  Ahogy teltek a napok, a helyzet nem javult. Ekkora már nem csak a csuklom, hanem a könyököm és a vállam is nagyon fájt. Próbáltam krémekkel kenni és pihentetni amennyiben lehet de semmi sem ért semmit. Elérkezett a Szilveszter is és akkora már minden egyes izületem fájt, olyan rész nem volta testemen ami nem fájt volna. Lassan az izmaim és a hátam is iszonyúan fájt. Azt hittem, hogy nem jön el már a munkanap, hogy mehessek orvoshoz. A családorvosom elküldött egy szakorvoshoz. Hát mit is mondhatnék, nem vagyok szakértő, de az írt egy gyógyszert és fizioterápiát a jobb kezemre. Jártam is, de semmit nem javultam, sőt egyre rosszabbul voltam. Ami a legjobban idegesített, hogy miért csak a jobb kezemet  kezelik amikor a testem minden része ugyan olyan erősen fáj. A fizioterápiás kezelést abbahagytam 3 nap után és más orvoshoz mentem. 

  Sorba álltam az új orvosomnál, akit addig soha nem is láttam és akkor még nem tudtam, hogy Ú lesz az aki úgymond vissza adja az életem egy részét. Hát nincs amit tagadjam azelőtt a tüdőmmel sokat jártam orvosokhoz, de nem tudtam, hogy küldőpapírral is kell programáltatni. Ahogy ott állok jött az aszisztens, elmondom a problémámat mire lazán azt válaszolja, hogy hát sajnálja de egy hónap múlva tudnak programálni. Amúgy  eléggé türelmes vagyok, de akkor kiborultam, mintha a film elszakadt volna. Mondom nagy mérgesen: Mi az hogy egy hónap múlva???????????????????????  Alig birok, enni, mozogni, öltözni, egyáltalán élni és csak egy hónap múlva néznek meg, addig én biztos ezzel a tempóval meghalok. 

  Nagyon szégyeltem magamat, hogy kiborultam de nagyon beteg voltam, és végül is csak jól sült ki a dologból, mert a doktornő megengedte, hogy legutolsónak bemenjek és megvizsgáljon. 

Így indult el minden, itt vett más irányt az életem, ezek után változtam én is meg és az életem is. 

  

   Csodás napot ! 

 

                                                                          UI: Hamarosan újra írok. 

Megosztás a facebookon

  Amig egeszségesek vagyunk addig nem fektetünk különösebb hangsulyt a testünk èpsègère.  De amikor a testünk szenved és beteg, amikor màr nem elég egy forró fürdő ès egy kiados pihenés, akkor megváltozik valami.  Ez a valami a mi figyelmünk a testünkre, a lelkünkre és saját magunkra.

  Ilyen voltam én is.  Amig nem lettem beteg addig nem vettem észre, hogy milyen szerencsès vagyok. A betegeskedés nem szerepelt a szókincsemben és egyáltalán az èletembe sem.  Természetes volt minden mozgás, az hogy szaladok,  meg fogok valamit,  letérdelek, sétálok,  ìrok........ ès még sokminden. Soha egyetlen nap sem jutott eszembe, hogy megköszönjem az Istennek ezt az ajándékot,az egeszségemet.  Éltem az életemet, mint más 20  éves.  Munka, egyetem, barátok, buli. Pörgés volt minden napom.  Akkor is imádtam élni, szerettem az embereket,  mindenkin segìtettem ahogy töllem telt.  Hittem, hogy a szeretet sok mindenben a megoldás, örültem az apró dolgoknak és  észrevettem a szépet ami körül vett.  

  A betegsègem nem más mint a SOKIZÜLETI GYULLADÁS  a Reumatis poliarthritis. Sokmindent elvett de sokmindent adott is.  Ma màr fontos az egészségem, hálás vagyok sokmindenért,  de  leginkáb azért mert jól vagyok.  

  Hamarosan ismét írok.  Èrdemes lesz követni.  ☺

  Csodaszép napot mindenkinek ☺ 

Megosztás a facebookon