Amig egeszségesek vagyunk addig nem fektetünk különösebb hangsulyt a testünk èpsègère.  De amikor a testünk szenved és beteg, amikor màr nem elég egy forró fürdő ès egy kiados pihenés, akkor megváltozik valami.  Ez a valami a mi figyelmünk a testünkre, a lelkünkre és saját magunkra.

  Ilyen voltam én is.  Amig nem lettem beteg addig nem vettem észre, hogy milyen szerencsès vagyok. A betegeskedés nem szerepelt a szókincsemben és egyáltalán az èletembe sem.  Természetes volt minden mozgás, az hogy szaladok,  meg fogok valamit,  letérdelek, sétálok,  ìrok........ ès még sokminden. Soha egyetlen nap sem jutott eszembe, hogy megköszönjem az Istennek ezt az ajándékot,az egeszségemet.  Éltem az életemet, mint más 20  éves.  Munka, egyetem, barátok, buli. Pörgés volt minden napom.  Akkor is imádtam élni, szerettem az embereket,  mindenkin segìtettem ahogy töllem telt.  Hittem, hogy a szeretet sok mindenben a megoldás, örültem az apró dolgoknak és  észrevettem a szépet ami körül vett.  

  A betegsègem nem más mint a SOKIZÜLETI GYULLADÁS  a Reumatis poliarthritis. Sokmindent elvett de sokmindent adott is.  Ma màr fontos az egészségem, hálás vagyok sokmindenért,  de  leginkáb azért mert jól vagyok.  

  Hamarosan ismét írok.  Èrdemes lesz követni.  ☺

  Csodaszép napot mindenkinek ☺ 

Megosztás a facebookon