Az életünkben minden történésnek célja van. És addig is, amíg kiderül, mi az, teljes szívvel nyitottnak, érzékenynek és befogadónak kell maradnunk.

 

 

  Mit is mondhatnék, ha harcolunk olyan dolgok ellen amiket nem igazán tudunk megváltoztatni, akkor a leges legjobb megoldás az elfogadás. Vegyük csak számításba, hogy milyen sok energia kell, hogy harcoljunk a betegség ellen...... hu, nagyon sok. De a azt az energiát az elfogadásra irányítjuk akkor már fél sikerünk van. Ekkor kezdenek olyan pozitív  dolgok történni amik már rég voltak az életünk része. Könnyebb reggelek, sok mosoly és vidám pillanat. Egyszerre mintha az ember kiszabadulna egy börtönből, a saját börtönéből. Igaz ettől még a betegsége,a nehézsége megvan, de elfogadta. 

  Viccesen mondva, a betegségem lett az új barátom, így soha nem voltam egyedül :D . Minden nap, minden percében ott volt és van velem. Időként nagyon hamisság, mert nem akarja azt csinálni amit szeretnék, eluralkodik rajtam és nem hagy mozogni, de kiengesztelés képen kap fincsi gyógyszereket és pihenést. A kedvétől függően alább hagy, néhány nap vagy hét múlva. 

  Nagyon sok mindent felsorolt az orvosom, hogy miket nem szabad csináljak, vagy hol nem szabad dolgozzak. Atya ég, felét sem tudtam megjegyezni. De minek is hiszen azokkal a feltételekkel csak vissza kényszerített egy olyan életben amiben nem tudtam élni.A fürdés, rövid és a jó meleg víz helyett langyos legyen, hisz a meleg víz nem jó az izületeknek  az én esetemben. Szó sem lehet a termál fürdőkről, pancsi a tengerben....... kizárt. Ne egyek sóst, csak a szükséges mozgást végezzem. Hát az életet élni kell és nem túlélni, jaj mi ez????????? 

  Igaz, hogy sok minden  megváltozott, de a hosszas  fürdők nem maradtak ki :) . Ara vigyázok, hogy nem terheljem túl nagyon magamat, de hát egy örökmozgónak hol van a túlterhelés határa ?????????

  Nagyon érdekesen teltek a napjaim, különleges kalandokban volt részem. 

Szép napot! :) 

Megosztás a facebookon